De a szír kisvállalkozók és diplomás értelmiségiek, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy testőröket tartsanak, és akiknél arra számíthatnak az emberrablók, hogy kifizetik értük a magas összegű váltságdíjat, az emberrablók kedvelt célpontjaivá váltak. „Égnek áll a hajam most is, valahányszor visszaemlékezem az incidensre, amely a legszörnyűbb és legkeserűbb élmény volt, amit valaha is átéltem,” mondta Sami, a Damaszkusz óvárosában lévő előkelő kávézó tulajdonosa. Miután a megtorlástól való félelmében először vonakodott megszólalni, Sami arcát könnyek öntötték el és elmondta a Xinhua tudósítójának, hogy „csak most beszélhet, mert ezen a héten ebből az országból Kairóba távozik”, ahol új üzletet nyithat és letelepedhet.
Sami, aki harmincas éveiben járó kétgyermekes családapa, elmondása szerint hazafelé tartott Damaszkusz egyik gazdagabb negyedébe, amikor fegyveresek, egy arcátlan délutáni rajtaütésben elkapták őt és egy gépkocsiba gyömöszölték, amely nagy sebességgel ismeretlen irányba távozott. „Mindez egy másodperc tört része alatt zajlott le” mondta, hozzátéve: „Rémálom szerű volt az egész, vagy mintha akciófilmet néztem volna.” Úgy becsülte, hogy fogva tartói körülbelül 20 km-re vitték, de nem tudta megállapítani hová, mert a szemét bekötötték.
„Egy olyan helyre zártak be, amiről az volt a benyomásom, hogy vágóhíd”, mondta, és a helyet a következőképpen írta le: „rémisztő, és remegnem kellett tőle”. Sami elmondta, hogy fogva tartói közül hárman később beléptek a helyiségbe, és elkezdték vallatni őt, elsősorban az üzletéről és az apja vagyoni helyzetéről faggatták.
A váltságdíj megszerzése érdekében elkövetett emberrablások száma drámai mértékben megnőtt a zűrzavar sújtotta országban, miközben az emberrablók, akár bűnbandák tagjairól, akár a felkelők csoportjairól van szó, az emberrablásokat több millió dolláros üzletággá tették Szíriában. Egyes emberrablók azt állítják, hogy a váltságdíj azért kell nekik, hogy azon fegyvereket vásároljanak a szír kormány elleni harchoz.
A legtöbb gazdag szíriai, aki még az országban van, nem teszi ki a lábát otthonából 24 órás testőri védelem nélkül, de a szír kisvállalkozók és diplomás értelmiségiek, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy testőröket tartsanak, és akiknél arra számíthatnak az emberrablók, hogy kifizetik értük a magas összegű váltságdíjat, az emberrablók kedvelt célpontjaivá váltak. Az emberrablóknak kifizetett átlagos váltságdíj, a Szíriában előfordult számos incidensről szóló hírek szerint 500 000 és 15 millió szír font közötti összeg. Az emberrablás rendszeresen előforduló eseménnyé vált az országban, és sokat közülük a megtorlástól való félelem miatt nem is jelentenek be a hatóságoknál.
A szíriai hatóságok a lázadókat akikre „terrorista csoportok”-ként hivatkozik, azzal vádolja, hogy ők állnak az emberrablások mögött, hogy pénzelni tudják terrorista tevékenységeiket, vagy csak hogy megöljék a kormány híveit, bár azt is elismerik, hogy az emberrablások közül sok egyszerűen köztörvényes bűncselekmény. Időközben aktivisták is azzal vádolják a kormány biztonsági erőit, hogy kihasználják az egyre romló helyzetet, és emberrablásokat szerveznek, hogy pénzhez jussanak és az ellenzék hírnevét beszennyezzék.
A legtöbb emberrablás vagy a váltságdíj kifizetésével, vagy a túsz halálával végződik. Sami elmondta, hogy fogva tartói nem verték őt, és kíméletesen bántak vele „mert a legnagyobb gondjuk az volt, hogy a pénzt megszerezzék, nem pedig az, hogy engem bántsanak.” „Ennek ellenére nem tudtam aludni, mert aggódtam a biztonságom miatt, és az is zavart, hogy a fogva tartóim most már ismerik a családomat, és azt is tudják, hogy én mennyit érek… Eszembe jutottak az országban előfordult hasonló incidensek is, amelyek során az elrabolt személyt megcsonkították és lemészárolták az emberrablók,” mondta.
A férfit 48 órával elrablása után engedték szabadon: az emberrablók nyitva hagyták a helyiség ajtaját, hogy esélyt adjanak neki a szökésre. „Később megtudtam, hogy apám 3 millió fontot tartalmazó zsákot adott át két álarcos férfinak, akik egy fekete színű autóval közlekedtek,” mondta. Sami, akinek szemében düh és megbántottság villant fel, kijelentette, hogy bezárja szíriai üzletét és Egyiptomba fog kivándorolni, „mert nem tudok elviselni még egy ilyen szörnyű élményt… Miért kéne nekem veszélyben élnem?”
“Lehet, hogy egy napon majd visszatérek Szíriába, amikor a közbiztonságot és a stabilitást már helyreállították, és véget ért a válság,” mondta. Az emberrablások másik fajtája politikai természetű, ami szintén váltságdíj kifizetésével ér véget, vagy egyes esetekben az elrabolt személyek halálával.
A héten korábban egy ukrán szabadúszó újságírónőnek, Anhar Kochnevának, akit a lázadók tavaly raboltak el, sikerült megszöknie. „Saját magam szöktem meg a fogva tartóimtól és néhány szíriai segített abban, hogy biztonságos helyre jussak el,” idézte Kochneva szavait a kormányt támogató Sham FM rádiócsatorna.
Kochneva, a lázadókat nyíltan bíráló újságírót, aki közismerten a szíriai kormányt támogatja állásfoglalásaiban, 2012 októberében rabolták és a lázadó erők tagjai az ország középső részén lévő Homsz város közelében. Rövid idő múlva a fogva tartók a nő likvidálásával fenyegetőztek, ha nem fizetnek nekik 50 millió USD váltságdíjat, amit később 300 000 dollárra mérsékeltek.
A jelentések szerint a kormányt támogató újságírók közül többet vagy megöltek, vagy elraboltak az országban dúló immár kétéves válság során. A libanoni Daily Star című napilap vasárnap azt írta, hogy „új akadályok” merültek fel, és késleltetik annak a kilenc libanoni zarándoknak a szabadon bocsátását, akiket tavaly raboltak el Szíria északi részén. Tavaly májusban összesen 11 libanoni síita zarándokot raboltak el Szíriában, kettőt közülük tavaly augusztusban, illetve szeptemberben engedtek szabadon.
A szíriai fegyveres lázadók azzal vádolják a síita zarándokokat, legyen azok libanoniak, vagy irániak, hogy a szíriai kormánynak nyújtanak segítséget, amelynek vezetése az iszlám síita ágának alawita szektájához tartozik. Ezen kívül a szíriai lázadók néhány hete a Golan-fennsík közelében az ENSZ békefenntartók egyik konvoját ejtették foglyul, és követelték a szíriai katonai alakulatok visszavonását a határon lévő Jamla város széléről az ENSZ katonák szabadon engedéséért cserébe.
A nemzetközi nyomás hatására azonban a lázadók háromnapi fogva tartás után szabadon bocsátották az ENSZ alkalmazottakat. Mivel az emberrablás ennyire elterjedt, a szíriai kormány az újonnan létrehozott Nemzeti Megbékélés Minisztériumát bízta meg az emberrablások kezelésével és lehetőség szerint az elrabolt személyek szabadon bocsátásának közvetítés útján történő kieszközlésével.